Nem mondhatjuk, hogy a magyar társadalom osztatlan felháborodással rea-gált arra a napilapcikkre, amely legutóbb lényegében a romák „jelentős részének” likvidálására szólította fel olvasóit. A jobboldali „fősodor” túlnyomó része ugyanis nemhogy nem ítélte el a tűrhetetlen írást, hanem egyenesen védelmébe vette; a kormánypárt szóvivője és kommunikációs vezetője egyként inkább az ellenzékieket vádolta meg azzal, hogy „a gyilkosok pártjára állnak”, amikor tiltakoznak a rasszista provokáció ellen. Navracsics Tibor volt az egyetlen, aki kifejezte határozott elhatárolódását a botrányos publicisztikától, de pártjából senki sem követte, és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői is feltűnően hallgattak. A jobboldali, magukat konzervatívnak minősítő civil szervezetek úgyszintén némák maradtak, tartózkodásukkal mintegy szentesítve a hivatalosság legalábbis cinkos magatartását.
